„Ahol új élet kezdődik – látogatás a Hivatásőrző Házban”

„Ahol új élet kezdődik – látogatás a Hivatásőrző Házban”

2025. május 5-én az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szociálpedagógus hallgatói tanulmányi kirándulás keretében meglátogatták a Hivatásőrző Házat. Egy hallgató élménybeszámolóját olvashatjuk az alábbiakban:

Leányvár. Ez a település fontos mérföldkő. Hogy miért? Mert itt kezdődik egy másik élet. Egy olyan élet, amit az alkohol már kevésbé vagy egyáltalán nem befolyásol.

Leányváron a Hivatásőrző Ház esélyt ad olyan szenvedélybetegséggel küzdő embereknek, akik már belátták, hogy az alkoholizmussal egyedül nem tudnak megbirkózni.

A rehabilitációs otthon 12 férőhellyel rendelkezik. Az intézmény eredetileg egyházi személyek gyógyulására hozták létre, de később kitárta kapuit mindenki előtt, aki segítséget kér. Erre utal az elnevezés is: Hivatásőrző Ház! Segít abban, hogy az ember, ember tudjon maradni, megtartva fogadalmát, hivatását, józan életét. A rehabilitáció megvalósulása érdekében az intézmény a Minnesota-modell alapelveit követi. A Minnesota-modell kifejezetten a szenvedélybetegeknek kidolgozott, hatékony és komplex program. A bentlakók csoportos foglalkozásokon és egyéni beszélgetéseken vesznek részt, ez mellett az Anonim Alkoholisták gyűléseit is látogatják. Számomra az volt a legnagyobb pozitívum, hogy az intézményben dolgozó segítők felépült függők. Ez hatalmas ösztönző erő lehet annak az alkoholbetegnek, aki élete mélypontján, belátva tehetetlenségét, kiutat keres.

Az intézménylátogatást kettős érzésekkel vártam! Egyrészt kíváncsi voltam, hogy hogy valósul meg egy alkoholbeteg rehabilitációja, annak tudatában, hogy az alkoholbetegeket a mai napig erősen stigmatizálják, és a közvélemény ezt az állapotot inkább tartja gyengeségnek, mint betegségnek. Másrészt tartottam tőle, mivel édesapám alkoholproblémája keserű emlékként jelenik meg számomra, ami meghatározta gyermekkoromat. Az gyorsan kiderült, hogy a rehabilitációs intézet messze felülmúlja a kórházi pszichiátriai osztályok minőségét. Első látásra egy csöndes, kikapcsolódást, elvonulást adó vendégháznak tűnt. Ebben a barátságos környezeteben gyógyulnak az alkoholbetegek. Nagyon emberi volt, amikor a gyógyulók és gyógyítók egy asztalnál fogyasztották el az ebédet. Nagy hatással voltak rám a meghallgatott tanúságtételek, de igazán az alkoholbetegként bekerülő majd felgyógyuló és jelenleg az intézményben dolgozó segítő szavai segítettek abban, hogy megértsem a másik fél érzéseit, cselekedeteit akkor, amikor szinte mindenkivel szembekerül alkoholproblémája miatt.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a sas nem száll szembe a földön az őt megtámadó kígyóval, mert a kígyó saját terepen erősebb. A sasnak fel kell szállnia a földről ahhoz, hogy meg tudjon birkózni a támadással, erőt gyűjteni és életben maradni. Ezt éreztem a Hivatásőrző Házat megtalálók életében is. Belátták, hogy tehetetlenek az alkohollal szemben. Elhagyták azt a

környezetet, ahol a tehetetlenség a fizikai megsemmisülést kegyetlenül felgyorsítja. Felemelik problémájukat a szégyenből és eljutnak arra a hitre, hogy egy náluk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségüket.

 

                                                                                  APOR, Szociálpedagógus hallgató