Remény, irgalom és újrakezdés Otthona immár 21 éve

Remény, irgalom és újrakezdés Otthona immár 21 éve

2004. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, nagy esemény írta be magát a Hivatásőrző Ház történetébe. E napon, immár 21 évvel ezelőtt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, munkatársaink és meghívott vendégeink jelenlétében dr. Seregély István érsek, az MKPK akkori elnöke köszöntőjét követően dr. Erdő Péter bíboros atya megáldotta a Házat.

Ez volt az első nagy ünnepünk, amely a születés pillanatát jelentette számunkra. Erre a napra emlékezünk most hálával, és Istennek köszönetet mondva tekintünk vissza a megtett útra – együtt a sok-sok felépülő testvérünkkel.

Dr. Seregély István érsek úr köszöntőjében így buzdított bennünket:

„A szenvedélybetegségből való gyógyulás útja hosszú és küzdelmes, de nem járhatatlan. A közösség, a hit és a testvéri szeretet az, ami megtartja és talpra állítja az embert. Ez a Ház legyen mindig az irgalom és az újrakezdés otthona.”

E szavak ma is iránytűként állnak előttünk. Feladatunk, hogy a szenvedélybetegségben küszködő egyházi személyek és világi Krisztushívők felépülését és józanságát elősegítsük – hűséggel, szeretettel és kitartással.

E születésnapi visszaemlékezésünkben képekkel és idézetekkel idézzük fel a kezdeteket. Mindez azonban nem csupán múltidézés: azt erősíti bennünk, hogy a Ház küldetése élő, és ma is szükség van rá.

Hálát adunk Istennek a 21 évért, a támogatóink nagylelkűségéért, a munkatársaink kitartásáért és minden felépülő testvérünk életéért. Ez a hála adjon erőt számunkra a további szolgálathoz, és legyen bátorítás mindazoknak, akik mellettünk állnak ebben a szent küldetésben.

Dr. Seregély István érsek atya köszöntőjéből (2004.09.14.) részlet:

„Hivatásunk Isten ajándéka. Meg se tudjuk magyarázni, miért mi és hogyan jutottunk el oda, hogy életünket egészen Istennek adva szolgáljuk az Ő népét.

Ennek a hivatásnak a megőrzése is Isten kegyelme. De Isten minden ajándéka emberi közreműködéssel válik valóra, ezért feladatunk nem csak a hivatások elkészítése, megőrzése, de a hivatást is, mint minden embert fenyegető veszedelem idején annak támogatása, meggyógyítása, az újrakezdésnek- mely e földi életnek alaptörvénye-, lehetővé tétele. „