Jubileumi nap- Bakonybél

Alapítása 75. jubileumát ünnepelni gyűltek össze Bakonybélben a Katolikus Szeretetszolgálat munkatársai augusztus 8-án. Ünneplés a bencés közösséggel, Bakonybél megismerése adta a keretét a múltba tekintő lelkinapnak. Az üldöztetés időszakában megélt hit „világító fáklyáját” mutatták fel az előadók, és adtak megerősítést ahhoz a munkához, amit a munkatársak nap mint nap a rászorulókért végeznek.

Bakonybélbe jöttek a Katolikus Szeretetszolgálat fennállásának 75 évét ünnepelni az ország minden részéből a szolgálat munkatársai.

1950-ben Bakonybél az egyike volt annak az öt településnek, ahol a rendek feloszlatásával utcára kerülő idős és beteg szerzeteseket elhelyezhették. Ez az öt intézmény volt a szeretetszolgálat bölcsője.

Az augusztusi lelkinap gazdag programot kínált. A szeretetszolgálat munkatársai egy napra bekapcsolódhattak a bakonybéli közösség életébe, együtt imádkoztak a szerzetesekkel, megismerhették a monostort, az arborétumot, a csillagdát, az erdők házát, elzarándokolhattak Szent Günter és Gellért remeteségének színhelyére, a szentkúthoz. Két előadó, Kálmán Peregrin OFM és Várszegi Asztrik OSB visszavitte őket a kezdetekhez, Hortobágyi Arnold OSB áldásával és a segítésről szóló gondolataival indulhattak útnak.

Szent Domonkos emléknapján az ünnepi mise főcelebránsa és szónoka Várszegi Asztrik volt. Koncelebráltak szerzetes- és paptestvérek, köztük Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Czapkó Mihály, az MKPK irodaigazgatója, Tóth Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Hortobágyi Arnold OSB, Halmos Ábel OSB. Jelen volt Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja, Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat korábbi igazgatója.

Várszegi Asztrik arra buzdított,

vegyük „halálosan komolyan Jézust”. Követése nem „társasutazás”, ami arról szól, hogy az ember jól érzi magát, hanem arról, hogy részt vesz Jézus életében, tehát szenvedésében is.

Jézus követése exodus, kivonulás a megszokottság komfortjából, a biztonságból. Jézus követése feltétel nélküliséget kér, önmagunk elveszítéséből tanuljuk meg, mit jelent szeretni, és éljük meg, hogy Isten szeret bennünket. A szónok azt kérte, a lelkinap legyen alkalom arra, hogy ki-ki találja meg az elcsendesülés perceit, amikor együtt van Jézussal.

Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója visszatekintett a szeretetszolgálat születésének nehéz időszakára, amikor az államhatalom elrendelte a rendek feloszlatását, ezzel idős, beteg emberek kerültek az utcára.

Hatvanhat nővért internáltak Bakonybélbe, ők kaptak helyet a bencések kiürített kolostorépületében. „Itt kezdődött küldetésünk”

– mutatott rá a helyszín jelentőségére Vajda Norbert. Bakonybélből indult a szeretetszolgálat tevékenységének számos területre való kiterjedése. 

Baán Izsák OSB perjel köszöntője is a múltba tekintett, arra az időszakra, amikor 25 évvel ezelőtt a szerzetesi hivatás iránt érdeklődőként Bakonybélbe érkezett. A temetőben 300 sírt látott, az épületben maroknyi nővérközösség élt a négy bencés mellett, akik elindították a rendi életet az 1998-ban visszakapott monostorban. Lelakott épületben, de a lényegét tekintve frissen kezdődött a bencés jelenlét – emlékezett vissza. „Meg tudott újulni a hely, törékenységében is megtalálta helyét, feladatát. Bakonybél az imádság helye lett. Ezt fejezi ki a közösség Kányádi Sándor verssorával: »akármikor jössz itthon van az isten«” – fogalmazott Baán Izsák. A monostor szépen felújított épületegyüttesében folyamatosan tartanak lelkigyakorlatokat, a testvérek gazdasági tevékenysége viszonylag stabil fenntartást biztosít. A közösséget hat örökfogadalmas és három növendék alkotja. Meghatározó a monostor elköteleződése a teremtésvédelem mellett – jellemezte a 25 év működését a perjel. A bemutatott kezdet és a ma között ott a „sok munka, az ügyetlenség, gyengeség és a sok kegyelem”. „A nővérek elkötelezettsége világító fáklya volt a nehéz időkben. Nekünk megadatott a megújulás – a béke, a szabadság és jólét éveiben. Ha ismét nehéz idők jönnek, segítse a mi életünket is a Krisztushoz való ragaszkodás” – mondta.

A faluházban a jubileumi ünneplést egy, a Katolikus Szeretetszolgálat múltját és jelenét bemutató kisfilm nyitotta meg. A múltba tekintés folytatódott Kálmán Peregrin OFM előadásában. A ferences egyháztörténész témája a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása volt. Átfogó képet adott ennek lefolyásáról, körülményeit pedig egy konkrét helyszín, a zirci ciszterci apátság „lágerként” működő példáján mutatta be. „A történelmi hitelesség megköveteli, hogy a szerzetesek életáldozatát odahelyezzük az 1944-es internáltak áldozata mellé” – mutatott rá. Az előadó az internáltak személyes vallomásaiból idézett, képeket és az elhurcoltak rajzait vetítette, így hozta közel, mit éltek át azok, akiket éjszaka szállítottak fel teherautókra, és indítottak útnak az ismeretlenbe.

Zircen 500 nővért, köztük 60 beteget láttak el. Határozott napirenddel éltek és dolgoztak itt a nővérek. Az itt kialakított kereteket vitték át abba az öt otthonba, ahol később a szeretetszolgálat égisze alatt elhelyezték az idős és beteg szerzeteseket. Bakonybél, Csákvár, Jászberény, Gyón kellett volna hogy otthont adjon 1786 nővérnek; a 361 férfi szerzetesnek először Jánoshida, majd Pannonhalma – valójában ennek egy töredékéről tudtak gondoskodni ezen a néhány helyszínen.

„A szerzeteseknek a Jézushoz hasonulás vágya adott erőt” – mondta az előadó. Rámutatott,

az államhatalom „hangulatjavításnak” szánta az egyházi ingatlanok kiürítését a tervgazdálkodás sikertelenségeinek elfedésére.

Előre feltérképezték, hol milyen funkcióra alakítják át ezeket. Így lettek lakások, kultúrházak, szociális otthonok a szerzetesi ingatlanokban.

Várszegi Asztrik személyes élményeiből merített, előadása életképek sorozata volt. Mesélt gyerekkori kapcsolatáról Sopronban Jolánta nővérrel, aki a feloszlatott orsolyita rend tanítóképzőjének igazgatója volt, győri szemináriumi találkozásairól nővérekkel, majd fiatal bencésként szerzett élményeiről Pannonhalmán:

„»Embermúzeumba« léptem be, száz roskatag szerzetes, két elöregedett konvent fogadott. Egyik a szociális otthon, a másik a bencés konventünk.” Élményei azt közvetítették, a derű, a humor átsegít fonák helyzeteken, és a nevetés mennyire felszabadító krízishelyzetekben. Tragikus élethelyzeteket írt le, olyan életállapotokat, amikor a „jámbor szöveg” is kérdésessé vált, de ezt az érintett ki is tudta mondani. „Nagy szeretet és türelem, rugalmasság és humorérzék” – fogalmazta meg Várszegi Asztrik, mire van szükség a szeretetszolgálatban. „A sok szenvedés és reménytelenség láttán imádkozzanak a humor képességéért! Át tud segíteni a szélsőséges helyzeteken.”

Vajda Norbert főigazgató a jubileumról elmondta, Bakonybélbe a Katolikus Szeretetszolgálat intézményeiben dolgozó munkatársakat hívták össze. Az ország minden részéből érkeztek, „szép számmal jöttek, átérzik és tudják a mai nap jelentőségét” – mondta. Ez az esemény egyike annak a sok események, melyekkel a 75 éves fennállásra tekint vissza a szervezet. Ennek része volt, hogy Mátraverebély-Szentkúton az intézmények lakóival ünnepeltek; augusztus 29-én pedig imaláncot fognak elindítani, amely 75 napon át, november 11-ig tart.

Bakonybélben a működésük kezdetei állnak a fókuszban. „1950-ben az volt a tét, hogy marad-e bármilyen szolgálat, vagy mindent felszámol a kommunista diktatúra. A szeretetszolgálat valójában egy kompromisszum, mert kellett egy olyan hely, ahol az idős, beteg papokat, szerzeteseket, akiknek semmijük sincs, elhelyezik. Erre kapott engedélyt az egyház, ez lett a Katolikus Szeretetszolgálat. Így a szocializmus ideje alatt a szeretetszolgálat tartotta fenn azokat az otthonokat, ahol a beteg, idős szerzetesek, papok otthonra találtak. A püspöki kar az üldöztetés éveiben is biztos lehetett benne, hogy van egy szervezete, amit jó értelemben használni tud arra, hogy elérje azokat, akik elesettek, számkivetettek. Akár azért, mert a hitükért üldözték őket, akár mert fizikailag vagy éppen az élethelyzetüket tekintve rossz körülmények között éltek. Ami ezekből az intézményekből kinőtt, rendkívüli stabilitást biztosított. Már a 60-as, 70-es években is azt láthattuk, hogy a szeretetszolgálat, amelynek kiváló vezetői voltak, nemcsak idősotthonokat tartott fenn, hanem alkalmazkodott a rendszerhez abban a tekintetben, hogy például létrehozott szövetkezeteket. A szocialista rendszer szövetkezetekben gondolkodott. Létrehoztak például egy szövetkezetet, ahol az ostyát készítették a szentmisékre, de volt olyan is, ahol kesztyűt kötöttek, ezáltal alkalmazni tudták a számkivetetteké vált szerzeteseket, így legitimálták a létezésüket. Így, bár az ellenkezője volt a cél, az otthonok településein megerősödött a hitélet a legkeményebb kommunista időszak alatt.”

Fokozatosan szélesedett a szolgálat tevékenysége. Az idősotthonok mellett ma foglalkoznak fogyatékossággal élőkkel, hajléktalanokkal, szenvedélybetegekkel. A katolikus alkoholistamentő szolgálat is itt lelt otthonra. Civilek, egyházi emberek lelkesedésből elkezdték, mert látták a problémát, a papok érintettségét. 40 éve működik, de akkor kapott gazdasági stabilitást, akkor vált elfogadottá, amikor a szolgálat fenntartásába került.

Bakonyszücs – a daganatos betegek rehabilitációs otthona – is civil kezdeményezésre indult, Bakos-Tóth Márta onkopszichológus felvetésére 2020-ban, majd az akkori igazgató, Egervári Ágnes támogatását élvezve került a szeretetszolgálat fenntartásába, s kivirágzott.

A másik zászlóshajó a demensgondozás. Ez a terület is 2014–2015-ben Egervári Ágnes vezetése alatt teljesedett ki. Többek között egy honlap, valamint a Demencia Információs Órák révén nyújtanak segítséget az érintetteknek.

A szeretetszolgálat sokféle szálon kapcsolódik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez; néhány éve elindult például a szociális vezetőképzés, összefogva a református egyházzal.

Kiemelt területté vált a gyermekre várók támogatása. A szolgálat 2018-tól együttműködik a Semmelweis Egyetemmel, közösen indították el a természetes gyermekáldás projektet a Rekonstruktív Reproduktív Medicina (RRM) szakrendelés keretében.

A fiatalokhoz szól a uspace.hu projekt, ahol lelkes fiatalok készítenek professzionális anyagokat saját korosztályuknak, lényeges, életüket alapjaiban érintő témákról beszélgetnek. Már több mint tízezer követőjük van.

Legújabban indult Veszprémben a Korai Fejlesztő Központ, ahol négyszáz kisgyereknek nyújtnak mozgásszervi és fejlesztő foglalkozásokat.

A Katolikus Szeretetszolgálat ma országosan két tucat intézményében több mint 1600 emberről gondoskodik. A szolgálat a magyar egyház legrégebb óta folyamatosan működő szakmai szervezete. Szemben a Katolikus Karitásszal és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal nem segélyszervezet. A szeretetszolgálat tehát módszertani központ, a katolikus fenntartású szociális intézmények tartoznak hozzájuk a házi segítségnyújtástól kezdve a népkonyhán át a nappali ellátásig. A szakmaiság és az Egyház értékei, ezekre figyelünk nagy hangsúllyal, ezt fejezi ki mottónk is: Szívvel és szakértelemmel – a legkisebbektől a legidősebbekig.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Forrás: Magyar Kurír