Új lendülettel

Október 29-én a Katolikus Szeretetszolgálat szakmai csoportja ismét lelki-szakmai napot tartott. A rendezvény különleges jelentőséggel bírt, hiszen idén dupla jubileumot ünnepelnek, a Szeretetszolgálat 75 éves fennállását, valamint a Ferenc pápa által meghirdetett szentévet. Ez a kettős ünnep jó alkalmat adott arra, hogy a munkatársak testben és lélekben is töltekezzenek, és megálljanak egy kicsit a mindennapi szolgálat sodrásában.

Bár ez volt az év utolsó ilyen alkalma, és most csak egy kisebb csoport tudott részt venni, a közösség egysége így is teljes volt — a jelenlévők az otthon maradóknak is hazavitték a közösen átélt nap örömét és békéjét.

A program Bodajkon kezdődött, a Segítő Szűz Mária Kegyhelyen. A legszentebb áldozatot Oravecki Attila helyettes plébános mutatta be, a Katolikus Szeretetszolgálat jelen lévő és távol maradt munkatársaiért. Attila atya buzdító szavait változtatás nélkül közöljük:

** 

„SZÍVEM SZÓL HOZZÁTOK”

A Bodajki Segítő Szűzanya üzenete a Katolikus Szeretetszolgálat 75 éves jubileumán

** 

(A Bodajki Segítő Szűzanya kisbazilikájában)

Kedves Testvéreim, kedves munkatársaim a Szeretetszolgálatban!

Jó, hogy ma itt lehetünk – együtt, a Bodajki Segítő Szűzanya lábainál, ebben a kisbazilikában, ahol annyi imádság, könny és hála zengte be már a falakat.

Ez a hely nem csupán szentély, hanem az irgalom háza, ahol Isten újra és újra lehajol az

emberhez. Aki ide betér, az megtapasztalja: nem vagyunk egyedül.

Itt minden kő, minden gyertya, minden fohász azt suttogja: „A szeretet erősebb, mint a

fájdalom.”

Ma azért jöttünk, hogy hálát adjunk hetvenöt évért – hetvenöt év csendes szolgálatért,

imádságos kitartásért, hűségért és irgalomért.

Hetvenöt évért, amikor emberek ezrei tapasztalhatták meg a Katolikus Szeretetszolgálat

munkatársain keresztül, hogy Isten szeretete kézzelfogható valóság.

Ez a történet nem a sikerek és díjak története, hanem a hűség és a szeretet kitartó

munkájáé. A mindennapokban végzett, gyakran láthatatlan, mégis isteni értékű szolgálaté.

Most, hogy itt állunk a Segítő Szűzanya oltára előtt, engedjük, hogy a csendben megszólaljon az Ő hangja:

Gyermekeim, örömmel nézek ma rátok! Látom kezetek fáradtságát, szemetek aggodalmát, és azt a szeretetet, amit nap mint nap adtok másoknak – szó nélkül, csupán tekintettel, érintéssel, jelenléttel.

Amikor egy idős ember kezét fogjátok, amikor egy beteg mellé leültök, amikor hallgatjátok a

fájdalmat vagy reményt adtok ott, ahol már senki nem hisz – akkor az én Fiam arcát érintitek meg.

„Mert ahol irgalom van, ott Jézus lakik.”

Ne féljetek, ha néha úgy érzitek, kevesek vagytok. Ne csüggedjetek, ha a hála ritkán érkezik, vagy ha a világ nem érti meg a ti csendes szolgálatotokat. Én is álltam a kereszt alatt. Ott tanultam meg, hogy a szenvedés akkor válik áldássá, ha szeretetből vállaljuk. A legnagyobb fájdalomból is élet fakad – mert az Isten mindig új kezdetet ad.

Ez a bazilika nem csupán épület – ez a szeretet forrása. Itt Bodajkon az ember nemcsak látogat, hanem hazatalál. Aki ide hittel érkezik, az új életre talál.

Ha a szívetek fáradt – jöjjetek ide.

Ha nem tudtok mosolyogni – jöjjetek ide.

Ha elapad bennetek a remény – térdeljetek le ide.

Itt, az Oltáriszentség előtt Jézus újra és újra betölti a szíveteket, megmosdat könnyeitekkel, és

megerősíti hiteteket. Ez a hely az irgalom forrása, ahol a múlt sebe begyógyul, a lélek megtisztul, és a szeretet újra fellángol. Aki itt térdel, nem marad ugyanaz, mert Isten irgalma mindig átformál.

Ti, a Katolikus Szeretetszolgálat munkatársai, különleges küldetést hordoztok: nemcsak emberi segítséget adtok, hanem Isten szívének melegét viszitek a világba.

Ti vagytok az Egyház kezei, szíve és mosolya. Amikor lehajoltok valakihez, az Ég is lehajol vele együtt. Amikor egy szenvedő ember megérzi szereteteteket, a mennyország pillanatra megérinti a földet.

Ne gondoljátok, hogy a munkátok „csak munka”.

Minden odanyújtott kéz – szentség.

Minden figyelmes pillantás – imádság.

Minden türelem – Eucharisztia a világban.

Ti vagytok az Oltáriszentség után a második kenyér: Isten megtört, de szeretetből odaadott kenyere az emberek között. És amikor elfáradtok, amikor úgy érzitek, nem látnak, nem értékelnek – emlékezzetek: én látlak benneteket.

Ismerem minden sóhajotokat, minden könnyeteket, minden csendes örömötöket. Amit

másokért tesztek, azt valójában nekem és Fiamnak teszitek.”

Az ünnepi szentmise után lehetőség nyílt a kegyhely további felfedezésére is. A jelenlévők csendben és békében járhatták végig az udvart és a templomot, miközben magukba fogadták a hely lelkiségét. Sokan a találkozás helyének nevezték Bodajkot, találkozás Istennel, egymással és önmagukkal.

A közös lelki élményt ezután közös étkezés követte, számukra ez a nap nemcsak a lelkek töltekezéséről, hanem az együttlét egyszerű öröméről is szólt.

A program zárásaként a szakmai csoport a Székesfehérvári Egyházmegye Karitász fenntartásában működő Szent Kristóf Házba látogatott el, ahol fogyatékossággal élő személyek nappali ellátása, támogatott lakhatása és támogató szolgálata működik. Török Eszter intézményvezető mutatta be a Ház mindennapjait és a gondoskodás holisztikus szemléletét. Inspiráló volt látni, hogyan válik a szeretet kézzelfoghatóvá a mindennapi szolgálaton keresztül.

A bodajki nap arra emlékeztetett minden részt vevőt, hogy a szolgálat forrása mindig Isten szeretete.