Luca nap

Babonák a régmúltból

Luca-napja alkalmából az Otthonunkban felelevenítettük az emlékeinket azokról a szokásokról, amelyeket utoljára talán gyerekként hallottunk.

Az összes Luca-hagyomány közül a legismertebb talán Luca széke, amelyről úgy tartják, hogy megmutatja a boszorkányokat karácsonykor, az éjféli misén.

Luca székét a hiedelem szerint december 13-án kezdték el építeni, kilencféle fából, méghozzá úgy, hogy minden nap csupán egyetlen műveletet lehetett rajta elvégezni. Elkészítése így 13 napig tartott, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül, mint a Luca széke”. 

A mi Otthonunkban a legnagyobb hagyománya a  Luca-búza ültetésnek és a Luca-pogácsa sütésének van.

A Luca búza az, ami a következő év termését és jószágállományát jövendöli meg. Minél zöldebb és minél magasabb lett a növény, annál bővebb termésre számítottak jövőre.

A pogácsa fogyasztása Luca napján, szintén régi hagyomány. A pogácsa, mint a vendégszeretet és a közösség jelképe, fontos eleme a magyar konyhának. Luca napján a pogácsa készítése és megosztása a közösséggel a szeretet a barátság és az összetartozás kifejezésének módja. 

Luca-napján régen tilos volt fonni, sütni, mosni, sőt, kölcsönadni is, mert az ekkor készült holmik a boszorkányok kezére kerülhettek.

A nap első látogatója alapján megpróbáltak az állatszaporulatra következtetni: ha férfi lépett a házba, akkor bikával, ha pedig nő, akkor a hiedelem szerint üszővel gyarapodott a jószágok állománya.

Mivel féltek a boszorkányoktól, ezért elődeink fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, sőt, ők maguk is fokhagymás kenyeret ettek, hogy elriasszák a gonosz szellemeket.

Az állatok védelme érdekében az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, és hamut szórtak a kapuk elé, hogy a banyák ne tudják átlépni otthonuk küszöbét.

Sokan a seprűket is elzárták ilyenkor, nehogy a boszorkányok ellopják őket, és azon repkedjenek.