Kéken a Bodajki Szűzanyához

Kéken a Bodajki Szűzanyához

Reggel Fehérvárcsurgóról indultunk, hogy a kék turistajelzésen gyalog zarándokoljunk a Bodajki kegytemplomhoz. A reggeli órákban még egészen elviselhető volt a hőség. Ahogy beértünk az erdőbe, különösen a Gaja-patak völgyébe leereszkedve, szinte klimatizált környezet fogadott bennünket.

A patak mentén haladva megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a meder sok helyen teljesen kiszáradt, csak a köves alja látszott. Csupán néhány mélyebb részen maradt meg a víz.

A patakvölgyet elhagyva egy rövid, de meredekebb emelkedő következett. A dombtetőről már szépen kirajzolódott Bodajk, a távolban pedig a Vértes hegység utolsó nyúlványán magasodó Csókakői várrom látványa tárult elénk.

Bodajkra érkezve hamarosan megpillantottuk a kegytemplomot, amely nyitott ajtóval várta a zarándokokat. Megfáradva, de hálával a szívünkben foglaltunk helyet a padokban, ahol Attila atya ismertette velünk a templom történetét és a kegykép eredetét. A tartalmas ismertető végén áldásban részesített bennünket.

Az áldás után énekkel köszöntöttük a Szűzanyát, majd együtt elimádkoztuk a fájdalmas rózsafüzér titkait. Az imádságot követően még két éneket énekeltünk, végül az oltárt megkerülve hálát adtunk a közösen átélt lelki élményekért.

Ezután visszaindultunk a buszhoz, hogy élményekkel és lelki feltöltődéssel gazdagodva hazatérjünk Leányvárra.

Deo gratias

hz