Hivatásőrző Ház őszi lelkigyakorlata Szabó Tamás atyával 2

Hivatásőrző Ház őszi lelkigyakorlata Szabó Tamás atyával

Dobogókő, 2025. október 7. 2. nap

Ma reggel esős napra ébredtünk. Ahogy kinéztem az ablakon, párás, ködös táj fogadott, az eső pedig csendesen permetezett. Délelőttre kissé elállt, majd délutánra a szél kifújta a felhőket, és gyönyörű látvány tárult elénk.

A délelőtti elmélkedés az emmauszi tanítványokról szólt. Két tanítvány Jeruzsálemből elindul vidékre – menekülnek a fővárosból, a bizonytalanságból, a fájdalomból és az elkeseredésből. Vidéken keresnek biztonságot, megnyugvást, menedéket. Útközben találkoznak egy idegennel, aki melléjük szegődik. Együtt haladnak, ahogyan a zarándoklaton is szokás, és beszélgetni kezdenek az élet dolgairól: a halálról, a mindennapokról, a nehézségekről és az örömökről.

A tanítványok panaszkodnak Jézusnak – bár még nem ismerik fel Őt – és elmondják, mi történt Jeruzsálemben, mi lett azzal az emberrel, akit Megváltónak hittek, Izrael Szabadítójának vártak. Jézus pedig útközben elmagyarázza nekik, miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt.

Ez az emmauszi út szimbolikusan az Eucharisztia, a szentmise menetét is kifejezi. Ahogy kilépünk a világ zajából, és belépünk a templomba, elmondjuk a bajainkat, meghallgatjuk az Írás magyarázatát, majd felismerjük Jézust a kenyértörésben.

A kenyértörés az otthon, a közösség és a lét örömét jelenti. Amikor a tanítványok megtapasztalták Jézussal való találkozásuk örömét, még aznap este visszatértek Jeruzsálembe, hogy elvigyék a hírt és megosszák a feltámadás örömét a többiekkel.