Hivatásőrző Ház őszi lelkigyakorlata Szabó Tamás atyával

„Szedd szét magad néha, és rakd össze megint – jól!”  Kowalsky

Újra a Hegyen, hogy felülről lássuk mindazt, amit lent hagytunk. Jézus is gyakran ment fel a hegyre imádkozni – hogy közelebb legyen az Atyához.

Ahogy felértünk, a hegyet sűrű felhő borította. Egész nap nem szállt fel. Olyan volt, mintha védőburokban lennénk – elszigetelve a külvilágtól, mégis együtt, Isten közelében. A kilátóból csak vékony csíkban látszott a táj, mint amikor az ember életéből is csak egy kis szeletet lehet látni.

Elmélkedésünk középpontjában Mária és Erzsébet találkozása állt. Mária nehéz helyzetben volt, mégis bízott az Isten szavában és ígéretében. Erzsébetnél otthonra talált – sorstársak voltak, egymást megértették. Mindketten sebzettek voltak a világ szemében, de Isten áldása rajtuk volt. Mert az áldás nem csupán ajándék, hanem feladat és erő is: azt jelenti, hogy Isten elkísér.

A hegyre felmenni mindig fáradságos. De a kilátás, a csend, a találkozás – kárpótol minden lépésért. Ott fent, a ködben, valahogy mégis világosabb lett.