Hálaadó Szentmisével egybekötött Hozzátartozói fórum

Idén a hagyományos Családi napunk a rossz idő miatt elmaradt, amit más módon igyekeztünk „pótolni”. Több hozzátartozó részéről felmerült az igény egy közös találkozásra, kötetlen beszélgetésre. Intézményünkben volt már hasonló próbálkozás – anyák napi hálaadás kapcsán.

A kérésnek igyekeztünk eleget tenni, melyből szeretnénk hagyományt teremteni. Összejövetelünk célja, hogy első kézből értesülhetünk pro-kontra a mindenkit érintő témákról.

Az intézményvezető bevezetőként tolmácsolta Dr. Vajda Norbert – Katolikus Szeretetszolgálat Főigazgatója – üzenetét a résztvevőknek: „Öröm számomra a mai, találkozásokra méltó lehetőséget adó nap. Megköszönte az intézmény munkatársainak áldozatos és kitartó munkáját, lakóink türelmét, családtagok, rokonok és barátok segítségét, illetve a bencés nővérek és Tiszaalpár közösségének támogatását”.

 A fórumon szó esett:

-            az intézmény működését érintő nehézségekről, fókuszban az ingadozó humán erőforrásról,

-            lakóink mentális-fizikális-egészségi állapotáról,

-            látogatások rendjéről.

Kihívást jelent az intézményben lakóink ellátása, ápolása, mely nagy szakértelmet, odafigyelést és sokszor a munkafolyamatok többszöri átgondolását, átszervezését igényli, hogy megnyugtató és megfelelő megoldás szülessen, továbbá nagy kihívást jelent az egyre növekvő hozzátartozói igényeknek való megfelelés is.

Idén is invitáltuk a hozzátartozókat kérdőív kitöltésére, mely az elmúlt évek során is segítette a munkánkat. Fontos számunkra az Ő javaslataik, észrevételeik, hiszen ez által javítani tudjuk intézményünk minőségi ellátását. Hisszük, hogy otthonunk akkor működik jól, ha az Őt körülvevő, az Őt megtartó „kezek” jó és szoros kapcsolatban vannak egymással.

Egy hozzátartozó véleménye:

„Tulajdonképpen mondhatom, hogy a lelkemet mentette meg az otthon. Amikor Drága Édesanyámnál demenciát és Alzheimert állapítottak meg, az egy olyan sokk volt, amiből nagyon sokáig nem tértem magamhoz, és a feldolgozásban az sem segített amikor szembesültem vele, hogy a magyarországi szociális ellátó rendszer úgy ahogy van egyszerűen nem létezik. Őszintén kívánom mindenkinek, aki olyan helyzetbe kerül, hogy saját maga nem tudja ellátni a szerettét, de azt szeretné, hogy valahol maximális figyelmet és gondoskodást kapjon, hogy keresse fel a PAX Otthont és bátran bízza rájuk rokonát, szerettét. Rendkívül korrekt módon, maximális figyelemmel gondoskodnak a lakókról, a hozzátartozókhoz is mindig van kedves szavuk. Folyamatos programok, csodás környezet. Ápolóik és dolgozóik értő és hozzáértő viselkedése és magatartása példaértékű lehet minden magyarországi Gondozó és Ápoló Otthon számára. Én csak hálás lehetek nekik”.

Tartalmas és kellemes beszélgetésnek méltó befejezése volt Burányi Roland atya által celebrált Hálaadó Szentmise a Lakóinkért, a Hozzátartozókért, a Munkatársakért a szomszédos Zárda templomban.

„Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt – mert összetartozunk – megéljük és túléljük a végtelen dombokat”.