Gyalogos zarándoklat Máriahalomig

A völgyek alján még kósza hideg pára ült, és a hegyek derekán is fehér ködsáv jelezte, hogy már az októberi időjárás akarja átvenni a természet irányítását, ám az egyre erősödő napfény sugarai elűzték a csípős őszi hangulatot és a táj barátságos, melegedő színei nekünk vándoroknak kedveztek. Igen, október 7én vándorok voltunk, akik Leányvártól Máriahalomig tartó zarándok-utunkat jártuk e napon: RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNŐNEK napján. A bevezető ima után elindultunk kis közösségünk zarándoklatára, melynek során a KERESZTÚT stációit megimádkozva reméltük, hogy Jézussal találkozhatunk, és kérhetjük tőle az eukarisztiában való megerősödésünket, és hogy legyen Ő számunkra az igazi lelki erőforrás. A falu határát elhagyva az első emelkedőről visszanézve először a kesztölci Fehér Szirt látványában gyönyörködhettünk. Majd kissé tovább menve a bazilika körvonalai bontakoztak ki a távolban Esztergom felől. Csodálatos látvány volt; az ilyen széles perspektíva kitágítja az ember szívét, ugyanakkor a belső perspektívánk: lelkünk mélységei is mind jobban feltárulnak előttünk. A stációkon imáinkban kértük a belátás bölcsességét és a szeretetben való hűséget. Kértük a hitben való erősödést, hogy jó elhatározásainkat valóra váltsuk az Oltári Szentségben elnyert leki erősséggel. Erdőkön át és rétek mentén gyalogolva a természet szépségén álmélkodva (és elmélkedve) megéreztük, átéltük szerető istenünk kegyelmi jelenlétét. Máriát, Magyarok Nagyasszonyát kértük, hogy legyen oltalmazónk, és segítsen minket Jézushoz vezető megújulást óhajtó utunkon. Sok lelki élménnyel gazdagodva végül megérkeztünk Máriahalomra, ahol Tóni Atya otthonában minden földi jóval járó ebéd várt ránk, mait ezúton is köszönünk szépen. Istennek hálát adva gondolunk vissza e napra.