Barni búcsú

Kedves Atya!

Három szó jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, mit is mondhatnék, amikor elbúcsúzunk, amikor lezárul a terápia fő szakasza: belátás, nyitottság és őszinteség.

A belátás, amellyel önmagára tekintett – a nehézségeire, küzdelmeire, múltjának árnyaira –, valódi bátorságot tükröz. Nem könnyű szembenézni önmagunkkal, és még nehezebb tenni is a változásért. Ön ezt megtette, és ez tiszteletet érdemel.

A nyitottság, amellyel beengedett bennünket az életébe – érzéseibe, gondolataiba, kérdéseibe –, nagyfokú bizalomról árulkodik. Ez a nyitottság tette lehetővé, hogy kísérői és társai valóban kapcsolódni tudjanak Önnel, és együtt haladhassanak az úton.

Az őszinteség, amellyel jelen volt a csoportokon, a beszélgetésekben, és amely átitatta megszólalásait, gesztusait, a közösség számára is gyógyító erejű volt. Segített teret nyitni a valódi találkozásoknak, az elfogadásnak és a közös fejlődésnek.

Köszönjük, hogy velünk volt, hogy megosztotta az útját, és hogy jelenlétével gazdagította és segítette társai felépülését – és nekünk is lendületet adott a további munkához!

Imádsággal és jókívánsággal kísérjük tovább. Kívánjuk, hogy a belső munka, amelyet megkezdett, folytatódjon, elmélyüljön és áldást hozzon életére és hivatására.

Ahogy papszentelés során elhangzik:

„Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned.”

Isten áldja és várjuk vissza utógondozásra!

Minden jót kívánok:

Zoltán