Az Úr adta

Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve

Ma Balassagyarmaton, a Bosco Szent János-templomban kísértük utolsó útjára Jakus Ottó atyát. A gyászmisét és a búcsúztatási szertartást Palánki Ferenc püspök atya végezte.

Püspök atya igaz jó barátja volt Ottó atyának, a szentbeszédben többek között egy kedves történetet is felidézett róla:

Amikor Ottó atya még nyergesi káplán volt, a hívek elvitték őt síelni – bár ő maga nem tudott síelni. Felvitték a hegyre, s ahogy siklott lefelé, újra és újra elesett. Az egyik esés után azonban kiderült az ég, kisütött a nap, ő pedig a hóban fekve úgy érezte: olyan szép minden, milyen jó lenne most meghalni.

Ez a történet hűen szimbolizálja az egész életét. Ottó atya életét végig kísérték a küzdelmek, az elesések és a felállások, de soha nem adta fel, mindig ment tovább. Éppen emiatt tudott annyi sok embernek segíteni:

• Saját tapasztalatai révén mélyen bele tudott helyezkedni a szenvedő és kitaszított emberek helyzetébe.
• Képes volt valódi együttérzéssel és megértéssel fordulni a hozzá fordulókhoz.

A szertartáson a Cinkotai Egyházközség képviselője is búcsúzott tőle, ahol Ottó atya négy évig szolgált. Ez idő alatt a hívek nagyon megszerették őt, és a mai napig szeretettel gondolnak rá:

A szentmisékre a prédikációira, lelki beszélgetésekre és a tartalmas, közösségépítő hittanóráira.

 

Végül a bibliai idézettel zárta búcsúzást:

 

 „és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” Jób 1,21

Nyugodj békében, Ottó atya!

**** 

hz