Afáziával élő személyek lelki rehabilitáción az Otthonban

Mindennapjaink során teljesen természetes számunkra a gondolataink beszédben való kifejezése, és nem is mérjük fel ezen képességünk jelentőségét! Ám amikor, - sok esetben teljesen váratlanul-, minden előzmény nélkül, nem vagyunk képesek megszólalni, úgy, hogy teljes mértékben tudjuk, mit akarunk kifejezni, csak beszédszerveink nem engedelmeskednek, az rendkívül súlyos állapotot jelent. Ennek a helyzetnek a   mindennapokra és az ember személyiségére is maradandó hatása van.

Nemrégiben innovatív kezdeményezésként és sikeres pályázati tevékenység eredményeként afáziával élő személyek vettek részt lelki rehabilitáción a bakonyszücsi Otthonban.

A főként Budapestről és környékéről érkező, igen vegyes korosztályú csoport tagjai különböző agyi megbetegedések következtében elveszítették beszédértő és beszédkifejező képességüket, ezáltal olyan nehézségekkel küzdenek, amely megnyilvánul a szóbeli és írásbeli kommunikációban egyaránt.

Mivel egy speciális szükségletű csoport érkezésére számítottunk, körültekintő szervezési és felkészülési teendők határozták meg napjainkat a munkatársak és a terapeuták részéről is. Meg kellett találni azon foglalkoztatási lehetőségeket, amellyel segíteni tudjuk a lelki rehabilitáció megvalósulását, középpontba helyezve, hogy az Érintettek képességeik, állapotuk, betegségük súlyossága alapján milyen tevékenységekbe és milyen mértékben tudnak bekapcsolódni, és azokban részt venni.

A rehabilitációs szaklogopédus által tartott nyelvi és kommunikációs fejlesztés során a mindennapi praktikus tevékenységekben használható feladatokat gyakoroltak csoportos formában. A meseterapeuta, a zeneterapeuta és a pszichológus által alkalmazott módszerek segítették az önismeret, az önelfogadás, az asszertivitás, a lelki rugalmasság, az énhatékonyság megvalósítását, de mint mindig, ebben a terápiás ciklusban is kiemelt célunk volt az önsegítő folyamatok támogatása, az élményszerzés, a közös játék.

Jól sikerült programként valósult meg a közös palacsintasütés, melyből mindenki képességei szerint vette ki részét. Jó volt látni a résztvevőkön, hogy féloldali bénultságuk ellenére palacsintát sütöttek, és ezzel begyűjthették a többiek elismerését. Megtapasztalhatták, hogy ők is fontosnak érezhették magukat!    

 Szakmai tevékenységünk megint tovább színesedett, és számunkra is pozitív érzés, hogy ismét segíthettünk rászoruló embertársaink egy kis csoportjának! 

Nagyon hamar elrepült ez a pár nap, de jó volt látni a végig mosolygós arcokat, akik kiszakadtak a megszokottság érzéséből és betegségük ellenére valami újat, valami eddig nem tapasztaltat is kipróbálhattak! Jövőre újra szeretnének jönni Bakonyszücsre!