Történetünk

Történetünk


A Katolikus Szeretetszolgálatot 1950-ben alapította a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy gondoskodjon a szerzetesrendek feloszlatása miatt ellátás nélkül maradt, idős, beteg szerzetesekről és apácákról.
Az állam a szerzetesrendektől elvett, több mint 600 épületből ötöt jelölt ki a fedél nélkül maradtak befogadására. A Szeretetszolgálat munkatársai voltak azok, akik nehéz helyzetükben igyekeztek testi-lelki jólétükről gondoskodni.

Isten csodálatos rendelése folytán ezekben az években két, kiváló szerzetes került a Szeretetszolgálat élére:
Szörényi Gábor jezsuita atya és
Szabó Erna szatmári irgalmas nővér.

Az ő személyiségük meghatározó volt abban,
hogy a legsötétebb időszakban is a szeretet és az összetartozás szigeteivé válhattak ezek a házak.

Virányi Ottó piarista atya vette át Szörényi Gábor atyától a Szeretetszolgálat vezetését 1980-ban, és tartotta össze nagy szívével haláláig. Zalán Katalin M. Luciána szatmári irgalmas nővér több évtizedes szolgálatával járult hozzá idős papok és szerzetesek gondozásához.

Otthonaink lakói határozták meg intézményeink imádságos légkörét. A kedves nővérek tanították a személyzetet példamutató szorgalmukkal, Istenbe helyezett határtalan bizalmukkal. Felfogásuk szellemében országszerte erős, szakképzett munkacsapatokat alakítottunk ki.

Ma is igyekszünk gondosan megválogatni munkatársainkat, akik között sokan magasan képzettek és elhivatottak a rájuk bízottak szolgálatában. Rendszeres képzések és lelkigyakorlatok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy elkötelezetten a Szeretetszolgálathoz tartozás örömében szolgáljuk a ránkbízottakat.

Részletek Virányi Ottó: A Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ötven éve c. könyvéből:

Előszó

"VIRÁGOS KERTVALA HÍRES PANNÓNIA..."

Minden jubileum megállásra késztet. Felmérni a megtett utat, megköszönni a Gondviselésnek állandó jelenlétét. És megóvni a feledéstől azokat
az eseményeket, melyek megtörténtek, bármilyen hihetetlenek is.

Tanító, betegápoló, szegénygondozó, hitterjesztő és szemlélődő életfo­mában szolgálták Isten dicsőségét és embertársaik javát a női (43) és férfi (21) szerzetesrendek Magyarországon. 1948-ban 1205 népiskolában, 1706 általános-, 87 polgári iskolában,
52 gimnáziumban, 32 tanítóképzőben stb., azaz
3148 iskolában 9092 tanító, 3597 tanár tanított 436.405 tanulót, ve­zettek szerzeteseink 38 árvaházat és gyermekotthont, ill. fenntartottak 52 szeretetházat ill. aggok otthonát. - A 21 férfirendből 6, a 43 női rendből pedig 29 foglalkozott hazánkban betegápolással.

Az egyházi iskolák államosítása (1948) és a
szerzetesrendek működési engedélyének megvonása (1950) - négy kivétellel - után
a hivatásukban akadályozott szerzetesek nagy része maradt fedél, foglalkozás, ellátás, fizetés vagy nyugdíj, ápolás nélkül. Ez a kényszerhelyzet hozta létre a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat intézményrendszerét. Ötven év óta országos feladatokat ellátó tevékenységet folytat: az ország minden részéből fogadja az ellátásra szoruló embereket, akik vallásos igényeiknek megfelelő környezetben szeretnék nyugdíjas éveiket tölteni - immár nemcsak szerzeteseket, hanem világi híveket is.

Az elmúló XX. század második felének egyháztörténelméhez hozzátartozik a magyar szerzetesség életének és a vele törődő Szeretetszolgálatunk tevékenységének ismerete is. Ezért jelentkezik Központunk ezzel a kiadvánnyal abban a reményben, hogy az egykori, Istennek szentelt áldozatos élet, valamint a felebarátokat gondozni akaró hősi szeretet az új évezredben is fog követőkre találni Szent István országában.

Az első harminc év

1950-1980 A Katolikus Szeretetszolgálat 1950. augusztus 29-én született. Ekkor írták alá az állam és az egyház közötti megállapodást és itt döntöttek arról, hogy a felmerülő problémák és vitás kérdések rendezésére egy magas szintű Paritásos Bizottságot hoznak létre, két albizottsággal. A magas szintű egyházi bizottság tagja volt Grősz József kalocsai érsek, dr. Czapik Gyula egri érsek és dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, esztergomi apostoli kormányzó; az állam részéről pedig Bognár József belkereskedelmi miniszter, Olt Károly pénzügyminiszter és Jóború Magda közoktatásügyi államtitkár. A két albizottság:
a pénzügyi és szociális albizottság volt.

A szociális albizottság tagja volt állami részről Veres József, Simon Lajos és Cséki Sándor államtitkár. Egyházi részről Hagyó-Kovács Gyula ciszterci kormányzó (később Szörényi Gábor jezsuita),
Nagy Vencel bencés főszámvevő (később Szűcs Imre piarista) és Szabó Erna szatmári irgalmas nővér. Ennek a szociális albizottságnak elsősorban az volt a feladata, hogy a Paritásos Bizottság szociális határozatainak és döntéseinek végrehajtását, gyakorlati megvalósítását elősegítse. Munkájának legnagyobb részét az idős, beteg, rokkant, valamint a keresőképtelen szerzetesek ügyeinek elrendezése képezte.

Az egyházi iskolák államosításáról szóló döntés (1948. évi XXIII. tc.) idején 753 közösségben
10 432 szerzetes működött különböző beosztásban. 223 férfi rendházban 2 269 férfi élt, és 530 női rendházban 8163 kedvesnővér. Nem sokkal később, 1950. szeptember 7-én jelent meg az un. abolíciós rendelet (1950. évi 34. sz. törvényerejű rendelet):
"... 1.§ A Magyar Népköztársaság területén
a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére...".
A rendházak elhagyására kényszerített férfiszerzetesek közül 361, a női szerzetesnővérek közül 1786 volt idős és beteg.

A tárgyalások eredményeképpen az állam az elvett több, mint 600 épületből először 5 rendházat jelölt ki 440 személy részére és az odaérkező idős, beteg szerzetesek ellátását vállalta. A szociális albizottság sok szerzetest segített munkavállalásukban (kórházak, iskolák, gyárak), ill. önálló
munkaalkalmat teremtett számukra.

Így alakult meg a 'Szolidaritás' házipari termelőszövetkezet, valamint az ostya- és templomellátó bizottság egyházmegyei szinten
1953-ban. Tehát 1950-ben megalakult Bakonybél, Csákvár, Gyón, Jászberény állami fenntartású szociális otthona a szerzetesnővérek számára, Jánoshida volt premontrei rendháza pedig a férfiszerzetesek részére. (1952-től a férfiszerzetesek Pannonhalmán nyertek elhelyezést, mert Jánoshida szűknek bizonyult).

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
1951. június 5-én létrehozta a Római Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatát (EKBESZ). Ez jelenleg mint a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat működik. Új feladatként vállalta, hogy az otthonokon kívül élő idős és beteg szerzetesek számára megélhetési alapot keressen. Sokak számára kért és kapott az államtól kegydíjat. Idők folyamán elérte, hogy a nyugdíj összegének megállapításakor a szerzetesi éveket is beszámították. Később az idős szerzetesek nyugdíjazási kérelmeit a Szeretetszolgálat igazolása alapján a Budapesti Érseki Helytartóság terjesztette fel.

A kassai püspökség egykor nyaraló-kastélyában, Hejcén 1952-ben nyílt meg 50 szerzetesnővér számára a hetedik szociális otthon. Fentiekhez csatlakozott 1959-ben a piliscsabai, 25 nővér otthonaként.

Mivel a jelentkezők nem fogytak, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) hozzájárult az un. egyházi fenn-tartású otthonok létesítéséhez. Így alakult meg
1953-ban pécsi, 1954-ben a püspökszentlászlói
és 1955-ben a verőcemarosi (Migazzi-kastély) szociális otthon.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ezekben
az években megbízta a Szeretetszolgálatot, hogy szervezze meg, működtesse és irányítsa az alábbi szociális intézményeket: 1953-ban a székesfehérvári Országos Papi Otthont (idős világi papok számára), 1954-ben a mátraszentimrei (Bagolyirtás)
Stella-üdülőt és a veszprémi egyházmegye tulajdonát képező hévízi Szent József Otthon üdülőjét.
1961-ben végül felkérte a pécsi 'Prohászka Otthon' (pap-édesanyák, egyházi női alkalmazottak) üzemeltetésére.

E nyolc, állami fenntartású, egyházi jellegű szociális otthonban (Bakonybél, Csákvár, Gyón, Hejce, Jászberény, Pannonhalma, Piliscsaba, Vác)
1980-ban 593 szerzetesférfi és nővér lakott. Mindenütt van templom, ill. kápolna, az otthonokban saját lelkész, vagy plébános gondoskodik a kolostori napirendnek megfelelő életről. Mindenütt van szentmise, gyónási alkalom, napi közös ima, évente lelkigyakorlat, közös rózsafüzér, ebéd alatti lelki olvasmány. Minden szobában hangszóró közvetíti a betegeknek a szentmisét és a szentbeszédet.
A Központunk által kijelölt 'egyházi megbízott nővér' látja el a mentálhigiénés feladatokat, különös tekintettel a szerzetesek sajátos életmódjára. Gondoskodik a vallásos igényeknek megfelelő miliőről. Vállalkozik ügyes-bajos dolgaik elintézésére (levelezés, látogatás, személyi problémákban segítség stb.) és az igazgató (otthonvezető) munkáját támogatja, ami a pszichés gondozást, kulturális, szórakoztató és vallási jellegű rendezvényeket (májusi litániák, szentségimádás, egyházi ünnepek, betlehemezés stb.) illeti. Az idős korban fellépő gyengeségek s a vállalt, megszokott szerzetesi életformából való kiszakítottság érzése nélkülözhetetlenné tette az állandó segítő szeretet jelenlétét.

Ezekbe az otthonokba a jelentkezés a Szeretetszolgálat központjában történt: 1950-től a Piarista Rendházban (Váci u. 33.), majd az új rendházban (Mikszáth tér 1.). Ők továbbították a kéréseket az illetékes állami szervekhez.
A főfelügyeletet a Szociális Intézetek Központja (SZIK) gyakorolta, tekintettel arra, hogy a fenti intézmények az országos feladatot ellátó intézmények sorába tartoznak. Az otthonokat
kezdettől fogva az állam tartotta fenn, gondoskodott vezetőiről és dolgozóiról. A Szeretetszolgálat központja viszont az évenkénti látogatásokkal
tartotta a kapcsolatot ezen otthonok vezetőivel, egyházi megbízott nővéreivel, lelkészeivel és természetesen gondozottaival.

A Szeretetszolgálat az egyházi jellegű, egyházi fenntartású hét otthonában maga gondoskodott azok működéséről, vezetőiről és dolgozóiról. Ezekben az otthonokban (Székesfehérvár, Verőcemaros, Pécs, Püspökszentlászló, Prohászka-Otthon, Stella-üdülő, Tiszaalpár) gondját képezte az épületek állagának védelme, berendezése, karbantartása, felújítása, később az átalakítások vagy új létesítmények tervezése és megvalósítása. 1980 táján ezekben
az otthonokban 53 pap, 155 nővér, 47 egyházi volt alkalmazott nyert elhelyezést.

Valamennyi otthon napirendje nemcsak kötöttségeket jelent, de igen sok szabadságot is biztosít lakóinak. Szentmise, esti ima, étkezések, orvosi rendelés: határozott időben történik. Mindenütt vigyáznak a csendre. Az otthonlakók éppúgy kaphatók sétára, kirándulásra - egészségügyi állapotuktól függően -, mint hímzésre, varrásra vagy akár a befőzésben, kerti munkában, virágápolásban stb. való segítésre. Megünneplik a névnapokat
(a nővérek egységesen szeptember 12-én,
Szűz Mária nevenapján köszöntik egymást), együtt nézik a tévét, hallgatják a rádió nekik való, őket érdeklő műsorait. Mikulás-est, karácsonyi
ünnepség, farsangi mókázás nélkül nem múlik el
egy év sem. Fel-felkeresik őket úttörők, iskolások és nótáznak, gitároznak, kis műsorral kedveskednek
a nővéreknek. Megható, hogy olykor félig vakon is Calcuttai Teréz anya betegei számára reszkető kezekkel pólyát, kötést horgolnak. Aki teheti,
olvasgat is. S a kápolnákban mindig van valaki,
aki elmélkedik, rózsafűzért imádkozik.

"... Ezen a napon különleges módon emlékezem meg az öreg papokról, akár egyházmegyések, akár szerzetesek; valamint a nővérekről, akik szociális otthonokban élnek, és akik életük hosszú éveit nagylelkűen az iskolák vezetésében, a növendékek nevelésében, a betegek gondozásában töltötték. Ezenkívül hálás köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik naponta imádkoznak Istenhez Krisztus földi helytartójáért és az Egyházért, és felajánlják szenvedéseiket, a korukkal járó bajokat mindenki üdvösségéért. Szívből kérem az irgalmas Istent, hogy ezeket az idős szolgáit és szolgálóit, akik talán már közel vannak a halálhoz: erősítse meg égi kegyelmével..." (Il. János Pál pápa
1982. október 7-én, az "ad limina" látogatás alkalmával a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaihoz intézett beszédéből.)

[.........]

Életünk 1980-2000 között

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az
egyház szociális otthonainak felügyeletével 1980-ban
dr. Szakos Gyula székesfehérvári püspököt bízta meg, Lékai László bíboros, prímás érsek pedig,
mint a Konferencia elnöke Virányi Ottó piaristát nevezte ki a Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatójává a nyugalomba vonult Szörényi Gábor jezsuita utódául. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált,
hogy az állam nem tudja nélkülözni a szociális problémák megoldásában az egyházak szeretetszolgálatát. Így pl. 1977-ben felépülhetett Farkasrét új temploma; 1981-ben pedig mellette épült fel a 'XXIII. János pápa' Esztergom Főegyházmegyei Szeretetotthon mintegy
120 férőhellyel.

Sokáig szeretetszolgálatunk volt az egyetlen katolikus szervezet, melynek keretében - és csakis
itt - az állam folyamatosan hozzájárult az új intézmények létesítéséhez. Persze csak szerény
utánzatai voltak az 1945. előtti virágzó egyházi intézményrendszernek. Az "Ahogy lehet" - jelige értelmében megindult az építkezés ezen a téren is.

Szeretetszolgálatunk keretei között 1980-ban kezdett nyilvánosan is működni (az 1970-ben illegálisan, 1976-tól hallgatólagosan újra indult) siketpasztoráció. 1982-ben megnyílhatott a Bp.-Batthyány téri Szent Anna temploma kis helyiségeiben a Vak Gyermekek Szent Anna Otthona, 17 gondozottal. Egy évvel később, 1983-ban a Bp. Ulászló utcai Szentlélek Lelkészség melletti szobákban alakult meg kiren-deltségünk, mely a családokban ápolt fogyatékos gyermekek és szüleik lelki gondozását vállalta (hitoktatás, nyaraltatás, foglalkozások).

A Jézustársaság idős szerzetesei számára
1983-ban nyugdíjas otthont szeretett volna létrehozni a Bp. -i Radvány utca egyik épületében. Ehhez az Állami Egyházügyi Hivatal úgy járult hozzá, hogy mint a székesfehérvári Országos Papi Otthon "kihelyezett részlege" kezdhesse meg működését. 1984-ben hoztuk létre Pécsett a 'Szent Margit Szeretetszolgálat Képző'-t (katolikus diakónia), mely két éven át próbált utánpótlásként szociális otthonaink számára hívő lelkülettel bíró gondozókat képezni. Ugyanebben
az évben nyílt meg Tiszaalpáron a világi hívek számára otthonunk, először nyaralást, később bentlakást is biztosítva.

Ipolytölgyesen 1986-ban indult meg a 'Szent Erzsébet Otthon' értelmi fogyatékos gyermekek számára, először 80 (később 120) személlyel. Ugyanebben az évben jutott fedél a hallássérült
hívek feje fölé a Bp. Tömő utcai lelkészség melletti épületrészben. 1987-ben a székesfehérvári egyházmegye lelki centrumát, Iszkaszentgyörgy plébániáját rendezte be Szeretetszolgálatunk és vállalta két alkalmazottjának havi díjazását.
Ugyancsak 1987-ben lett kész Verőce új, modern épülete az idős nővérek otthonaként. Ekkor kezdtünk bele a győrújbaráti szeretetotthon megépítésébe is. 1988-ban az Alkoholistákat Mentő Szolgálat működését tette lehetővé Szeretetszolgálatunk.

Több új lehetőség nyílt 1989-ben a sokasodó karitatív igényekkel való foglalkozásra. Ezek mindegyike
csak Szeretetszolgálatunk égisze alatt kezdhette meg tevékenységét, nem egyszer anyagi támogatásunkkal. Így alakult meg a Betánia segítőszolgálat, mely az idők folyamán sokágú szociális feladatok teljesítésére vállalkozott. Ugyanígy elsőnek kezdte meg működését katolikus egyházunkban Szeretetszolgálatunk fenntartásában a Caritas Telefonos Lelkisegélyszolgálat.

Dr. Szakos Gyula püspök-főigazgató és Virányi Ottó kanonok, igazgató támogatása nélkül nem kezdhette volna újra legálisan működését a Máltai Szeretetszolgálat ebben az évben - mondotta két évvel később december 26-án az MTV adásában
Csilla von Boeselager.

Az egymástól "szétválasztott" állam és egyház
1990-ben ismét közös szervezet kialakításába fogott, nem minden megrökönyödés nélkül.
A HÍD Családsegítő szolgálat egyelőre a Budapesti. XIII. kerület területén vállalkozott erre a sokrétű feladatra az akkori kerületi Tanáccsal való együttműködés jegyében.

Szeretetszolgálatunk az 1991. évében visszakérte
és megkapta valmennyi állami fenntartású, egyházi jellegű otthonának felügyeletét és üzemeltetési jogát. Ennek az évnek krónikája külön fejezetet érdemel.

A Szent Margit Értelmi Fogyatékos Fiatalok Napközi otthonos Foglalkoztatója 1993-ban kezdte meg munkáját. 1994-ben az ajándékba kapott csatkai otthonban sikerült megkezdeni a hallássérült gyermekek és szüleik nyaraltatását. Végül, de nem utolsósorban: 1995-ben Soroksár új szeretetotthona megkezdte 30 idős hívő gondozását.

"...Az élet legnagyobb értékeit sugározza felénk
az evangélium: jóságot, szelídséget, az irgalmas
és segítő szeretetet. Gondoskodni másokról - betegekről, elhagyottakról, öregekről és szenvedőkről - ez teszi az egyházat Anyaszentegyházzá!..."(XXlll. János pápa)